VALENTIN MINDEN NAPOM
Barna szemed tüze, lángja,
Határozza létemet
Barna szemed sugarába
Testem lelkem elveszett.
Elég volt egy pillantásod
Mikor jöttél énfelém
Akkor tudtam ,hogy senki más
Csak te lehetsz az enyém.
Nem kellett a Valentin nap
Az a nap lett mindenem
Megszabta az éltem sorsom
S Te lettél a végzetem.
Amíg élek, minden napom
Valentin lesz teveled
Én ölellek míg erőm lesz
Míg te fogod a kezem.
Rácsnélkül 1.
A szempilládat csókolom meg gondolatban,
Ha eljön az est, és szünni kezd a zaj.
A télben és a fagyban és a hóviharban,
Csak rád gondolok, ha érzem nincs tovább.
A számon mindig ott érzem a szádat,
Rólad most is álmokat szövök.
Én mindég ,mindég ott leszek tenálad,
Még akkor is ha itt a börtönöm, ha ez a börtönöm.
2009 február 23. 13:13.
Rács nélkül 2.
Faragott feszület alatt töltöm
Első éjszakám.
Faragott feszület ura,
Kérlek nézz le rám.
Könyörgök hozzád Uram
Ne hagyj egyedül.
Minden gyarló ember,
Hozzád menekül.
Bűnöm ,hogy szeretek,
De azt el ne vedd,
Mert akkor ,hogy legyek
Mostmár Teveled
Hisz te adtad nekem,
A barna két szemet,
Hát vedd az életem
Ha Őt is elveszed.
2009 febr.23. 18:24.
Rács nélkül 3./szerelmünk dala/
Záporfelhők gyűlnek fenn az égen,
Sebes széllel hajtva messzeségben,
Utunk jelölt nem szalad szél hátán,
Zengő dallam szól szívünk hárfáján.
Soha nem volt szerelem a miénk,
Az is marad nem veszi el az ég.
2009 febr. 23.
Rácsnélkül 4.
Adjátok vissza a szerelem ízét,
Zokogó férfinak egyetlen szerelmét,
Adjátok vissza, mit elvett az ármány,
Hamis esküvéssel pokoli szivárvány,
Adjátok vissza a megtépett szivet
Csepnyi boldogságot, ami ma elveszett,
Hamis esküvéssel kicsalt szeretetet,
Adjátok vissza régi életemet.
2009 febr.23. 21 óra
Rácson kivűl.5
Pöcökegér, fura állat,
Nem tűri a piros sálat,
Pedig Ő csak egy kutya,
Abból is az utolja.
Csivava és olasz agár,
ily keverék?! Na mennyél már!
Lajos macska üti, vágja,
Nem férnek meg a lakásba.
Úgy látszik, hogy ez itt szokás,
Ellenségek - nem lehet más -
Pedig muszáj meglenniük,
Vagy egyiküknek menniük...
2009 febr. 24. 10,30
Rácsnélkül 6. (felújítás)
Mese az öreg sólyomról.
Öreg sólyom a magasban, napsugárban fürdött éppen .Büszke volt, hogy Ő még repül, mint fiatal, fenn a légben.
de akkor a szárnyát törték. öreg sólyom jajj, hibázott, lezuhant a mély mocsárba már több napja ázott fázott.
Húzta le a sötét mocsár, alig volt már élet benne, de akkor egy pillangó szállt, egy gyönyörű tarka lepke.
Kis pillangó drága szive, megesett a tört öregen, szárnyát nyújtá vén sólyomnak, átöleli Öt melegen.
Pillangószárny gyönge , harmat, nehéz teher a vén madár, de szeretet mi benne van, a teherrel íme felszáll.
Kis pillangó elrepiti, egy csodaszép mese völgybe, pedig várja Őt családja, gyermeke és kedves férje.
De az Ő nagy szeretete, mi kiterjed akárhányra, nem engedi a vén sólymot, leesni a rút mocsárba.
Lepkeszárnyak néha gyengék, talán nem gondolta végig. Öreg sólymot ha megfogta, tartani kell mindenségig.
Mert ha egyszer elereszti, öreg madár mélybe zuhan, törött szárnya nem tartja már, mindörökre ím vége van.
Már fonhatja koszorúját, sírjára a vén madárnak, fűszálakból, szalmaszálból tetejére a mocsárnak.
Tarka lepke ne engedd el, fogd a kezét mind örökre, Ő adja a szeretetét, s imád Téged tarka lepke.
Minden este térden állva, azt kéri, hogy óvjon Isten, óvja meg a tarka lepkét, rajta kivül mása nincsen.
(Zsupszi lepkének ajálnva az átdolgozást.)
2009. febr. 24.
(Zsupszi-lepke válasza!
Én a sólymom nem eresztem,
szárnyam gyenge - ez a látszat!
Öreg sólyom nem zuhanhat
gaz bűnéül e világnak!!!
Valamikor csúfat esett,
bíz, alig volt benne élet,
tarka lepke lehelgette,
s míly boldogság, hogy megéledt!
Erős vagyok, s nem eresztlek!
Szerelem az, mi erőt ad,
és végtelen a szeretet..
A te Zsupszid hűen vár rád!!!
Sebő Ferenc- Sebestyén Márta: Sólyomének (ő is érzéseim tükrözi... a lepke ;) )
http://www.youtube.com/watch?v=U9KB0vOmQIw )
Rácson kívül 7.
Reggel
Látlak kedves, nyújtom a kezem,
Oly messze vagy, mégis oly közel.
Látom arcod, rezgő szempilládat,
Hiába nyujtom ,mégsem érlek el.
Érzem illatod, szived dobbanását,
Számban érzem a csókod ízét,
Távol, vagy közel, nemtaláltam mását,
Ezért maradhatok ,mindig csak tiéd.
2009 febr.26 7,30
Egy glória története.
Ne keresd a glóriát,
elvitték a vadkacsák!
Ebből csinálják a fészket,
nevelik a kicsikéket
Pelyhes csapat, hogyha kikel,
és majd boldogan csivitel,
nem is tudják miben keltek...
Glóriában, azért szebbek...
Eredeti vers itt:
http://zsuzsaalkot.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=510261
Már a szél is
Már a szél is a hangodat hozza felém.
Már a tél is múlásában,
Tavaszt igér szemed tüzén
Nem káprázat amit érzek, tudom nagyon,
Amikor a kezed fogom,
Percek alatt elmulik ott minden bajom.
Kis virágok már fakadnak tavasz elén,
Szád sarkában kicsiny mosoly.
gyógyitást és vigaszt igér.
Csak te maradj,amig élek, a vezetőm,
vigasztalóm, támogatóm,
Összebújó, csivitelő kis szeretőm.
Öreg fa, nem vén fa
Azt hittem, kiszáradt, de hozott virágot.
Vén öreg szilvafánk, tavaszi világot.
Csoda ez a tavasz, mozditja a rögöt
Kis zöldhajtás bujik a földlabda mögött.
Öreg szivekbe is valami fellobban,
Új tavasz szavára, erősebben dobban.
De csalóka ábránd, nekünk ez utolsó,
Kapaszkodunk belé, ne legyen ez végszó,
Ez a te tavaszod, jó öreg cimborám,
Csak tiéd, nem másé,ezért legyél vidám.
mano 2009. ápr 2.
Manólovag: Sátorlakó
nicsak ott egy sátor,lenn a kertek alatt,
mi mozoghat benne ,mi ez a kis falat?!
Macska talán kutyus, mi is lehetne más..
csak ezek lehetnek,de biztos nem darázs...
Már lebben a függöny,és ime, láss csodát,
zsupszimanó jön ki, azt a rézangyalát!
Bp. 2009.05.12.
A hatodik kereszt
Magammal hordom minden keresztem.
Kezembe szögeket magamnak vertem.
Szétosztott szívem, még mellembe zörög,
Megromlott vérem, már a földre csöpög.
Faragtam keresztet, vidámat, szomorút.
Szenvedő Jézusost, gallyból összefonót.
Arcképest, virágost, szenvedő emberit,
Lelkem fájdalmából szakasztott mindenik.
Míg nem a hatodik, madár égre törő,
Sírfejfának indult, majd lett kertdíszítő,
Virágot hirdető, őszi alkonyatban.
Éveket sirató el múlt tavaszokban.
És majd a hetedik, azt már más vési meg,
Utolsó dobbanást ugyan ki hallja meg.
Ki bocsájt meg akkor, kik ellen vétettem.
Így magammal viszem hetedik keresztem.
Manolovag
2009-07-19
Korábbi verseim:
Jártam Egyiptomban?
Jártam Egyiptomban?
Éreztem illatát?
Láttam a piramist?
És láttam múmiát?
Láttam oszlopokat?
Obeliszket égretörőt?
És láttam a Nilust?
És láttam végre Őt?
A hatalmast, szépet?
A legszebb gyönyörűt?
A hatalmas királynőt?
Személyesen Őt?
Nofretiti ott állt,
Fekete ruhában,
Hosszú barna hajjal,
Szóra nyílt a szája.
Utazz Egyiptomba!
Tudod mily gyönyörű?
Ott még a homok is,
Tiszta arany, derű
Hófehér kezével
Mutatja az utat,
Magyar Nofretiti,
Mert Patricia az.
2007. márc. 31. 16 óra, a buszon
Mókuscápa
Mért vacog a mókuscápa,
Mert vizes lett a nadrágja.
Nem tudja hogy Ő micsoda,
Cápa- e vagy mókus csoda.
A fogait csattogtatja,
Egy diót lelt azt harapja.
Mókus ő csak, semmi más
Csak mese a cápizás.
2007. március 24 20óra 10.
Eszek...
Asztalomon fehér retek.
Csak azért mert retket eszek,
De ehetnék szalonnát is
Bár a hasam dagadt máris.
Ezért csak a retket eszem
Meg káposztát jó melegen,
Lefogyok majd egy kettőre,
Megjósolom jó előre.
Túlélem majd a boszorkát,
A Jancsit meg majd a Juliskát.
Alamizsnát jönnek kérni,
Adjak nekik,Mond megéri?
Hálátlan volt a Juliska,
Amit adtam elfogadta,
Aztán meg jól megharapott
A jóságért így adózott.
2007. március 22
Vörösbegy
Madár csirreg, csicseg, csacsog,
Köszönti a szép holnapot,
Kis csőrével hangicsálja,
Ez most bizony az ő ága.
Nem adja át senki másnak
Csak a szépséges párjának,
Itt építnek ringó fészket
A tojásból kikelőknek.
Szúnyog, kukac reszkessetek,
Madár mama már közeleg.
Sok kell ám négy éhes szájnak,
Míg pihéből tollra váltnak.
Kert fáinak doktori ők,
Itt nem pusztitnak a kártevők.
Papa mama szorgalmából,
Négy vörösbegy száll az ágról.
2007. március 21.
Boci
Kicsi boci sürög ,forog,
"Bivaj" papa csak mosolyog,
Rábízta az Ágicára,
Igy lett neki pót mamája.
Boci" bivaj" illeg, billeg,
A pincéből ki be libeg,
Fáradhatatlan a kicsi,
Ezért Ő a" bivaj" boci.
Pohár csendűl, asztal szalad,
A kis boci csak nem marad,
Haza viszi hát papája,
Pici puha kicsi ágyba.
Álmodj boci szép mezőről,
És aranyló kies földről,
Hamar elszáll boci éved,
Öreg "bivaj" lesz belőled.
2007. március 21.
Ott jártam..
Ott jártam hol veled voltam,
És megjött a tavasz..
Mókus rohant fenn az ágon,
S madár dalra fakadt.
Ittam kávét kis csészéből,
Te sört az aranyat.
És néztem a szemed tüzét,
Szívem dalra fakadt.
Jajj nem vagy itt, hová lettél,
Már eltünt a tavasz,
Újra tél van, rügyek fagynak
S madárdal nem fakad.
2007. március 6.
Öreg Vándor
Öreg vándor vigyázz,
Vigyázz, hogy hova lépsz
Mély ám az ingovány
És messze a fenék.
Hamis tündér csábít,
Feledteti korod
De alant békanyál
És hínár kavarog.
Felül lótuszvirág
Amivel lépre csal,
De barna szemében
Örök kárhozatal.
Ha ilyen utra lépsz
Öreg vándor vigyázz.
Nincs visszaút többé
Csak szenvedés, halál.
2007. február 22.
Négy évszak
Volt egyszer egy kalapos lány,
Tündérkertből szellő rózsa,
Amerre ment, szépségétől,
Elhalványult erdő, róna.
De Ő csak ment évek múltak,
Rét legelő, újra éledt,
A tavaszok újra jöttek,
Egyszer vége lett a télnek.
Kicsi kertbe kis pillangók,
Vidám szellő táncot jártak,
Messze fákon madár dalolt,
Örülve szép tavaszának.
Lepke rebben, virág hajlik,
Kezéhez az asszonyának,
Rózsáinak gondozója,
Örül minden szép virágnak.
De az idő az kegyetlen,
Aszfalt izzik, napsugártól,
Tóvidéken, bíbic rikolt,
Körberöppen nád világon.
Kicsi asszony kosztümjében,
Mindenik szem reá tapad,
Irigy szemű hölgykoszorú,
Mert fölöttük az idő halad,
Szól az egyik, tán művésznő,
Ki véletlen erre halad,
Kis kösztümös, csak mosolyog,
És léptei tova halad.
Ősznek dere már közeleg,
Tán befagy az erdő, róna,
Bekecsébe kicsi asszony,
Sálját nyaka köré fonja,
Mosoly villan piros ajkán,
Huncut szeme fénnyel csillog,
Kikacagja a világot,
Talán ismeri a titkot.
Titkot amin nem fog idő,
El nem múló asszony szépség,
Kinek szíve nagyon szeret,
Nem fog rajta semmi vénség.
De a tél csak egyre közeleg,
Már it is van fehér hóval,
Ünnepre ha készülődünk,
Felrakodunk minden jóval.
Háziasszony sürög, forog,
Már készen az új frizura,
A férj ura már toporog,
Nem érnek már oda soha,
Még egy végső kis pillantás,
folyosói nagy tükörbe
Démon szépségű az asszony,
És megszólal a nagy tükre.
Ne csodálkozz házi asszony,
Bár az idő eltelt véled,
De szépséged nem hervadt el,
Nézd csak jobban, ezt a képet.
Hisz benne van a kalapos,
Kert asszonya, nyíló rózsa,
A Tóparti kacagások,
A játékok és a móka.
Öreg manó csak meséli,
Hogy teltek el a sok évek,
Őz és medve tátott szájjal,
Hallgatója a mesének.
Nyuszi fiú, őz gidácska,
Nyaggatja, hogy meséljen még,
Hogy került a tündér honból,
Ide közénk ez a vendég.
Öreg manó emlékszik,
Mind két szeme könnybe lábad,
Siratja az elmúlt időt,
De az ajkán mosoly támad.
Ő ismer egy tündér asszonyt,
Szellő hozta szellő rózsát,
Ki barátja vén szívének,
S neki írta ezt a strófát.
2008-01-05
manó
